- 06-23-784-203
- help@scitecwebshop.hu
- Hétfő - Péntek: 10:00 - 17:00
Globesity – a tömeges elhízás
Nagyváradon tartott elõadásán jártunk, ahol a fõ témák a következõek voltak: a tömeges elhízás, a mai társadalom táplálkozási szokásai, valamint a marketing szerepe az elhízásban és a táplálkozásban.
Megtudtuk, hogy az elhízás a közhiedelemmel ellentétben nem civilizációs betegség, és visszatekintettünk az elmúlt 50 év változásaira, és ezek hatásaira a mai társadalomra.
Azok számára ajánlott az összefoglaló, akik kíváncsiak a táplálkozás pszichológiai és szociológiai szempontjaira is.
Miért eszünk többet / kevesebbet a kelleténél, illetve melyek a kiváltó okai a társadalom „elgömbölyödésének”.
Az elõadás több mint két órás volt, a fenti témák voltak elõtérben, de szóba került a testépítés és az izomdiszmorfia is. Az alábbiakban felvázoljuk a lényeget.
Az elõadás elsõ részében betekintést nyerhettünk az elõadó fiatalkori személyes tapasztalataiba, próbálkozásaiba a külföldi tanulási lehetõségeket illetõen, amely a Tanár úr fiatalkorában meglehetõsen nehéz volt.
Dr. Szathmáry Lajos híres filantróp lévén, a szárnyai alá vette, és tanulási lehetõséget biztosított a professzornak az Egyesült Államokban.
Bevezetvén az elhízás témáját, Chaunsey Morlan képével találkozhattunk, akit száz éve még cirkuszban mutogattak, kövérsége miatt.
Azonban mai szemmel nézve, már nem is igazán tûnik szokatlannak, egy kórosan elhízott ember látványa. Ennek a változásnak a társadalmi és infrastruktúrális fejlõdés áll a hátterében.
Rátértünk a forradalom idején élt neves emberekre, mint Petõfi Sándor (1822-1849), aki híresen sovány volt, mivel az akkori körülmények nem mindig biztosították a megfelelõ, kiegyensúlyozott táplálkozási lehetõséget, valamint az életkörülmények is teljesen eltérõek voltak.
Ezzel szemben, például Mikszáth Kálmán (1847-1910), aki Petõfivel ellentétben jómódban élt, valamint az életkörülményei a forradalom után sokkal jobbak voltak, már jócskán elhízott írónak számított.
Ebbõl vonhattuk le az elsõ következtetést mely szerint az elhízáshoz komoly mértékben hozzájárulnak a külsõ körülmények. Amint lehetõség adatik a bõségre, az ember túlfogyaszt.
Az evés nem táplálék, örömforrás…
A kisbabák rengeteg idõt töltenek azzal, hogy különbözõ dolgokat raknak a szájukba. Állandóan a kezükkel a szájukban láthatjuk õket, vagy bármilyen tárgyat automatikusan szájukhoz közelítenek.
Egyfajta játék, örömforrás ez a csecsemõk számára, ahogyan az elsõ szoptatás sem csak a táplálék megszerzésérõl szól a gyereknek, hanem az elsõ emberi kapcsolat kialakulásáról is egyben.
Az orális ingerlés tehát egyfajta örömforrás, amelyet nem növünk ki igazán, mindössze tudatalattivá válik. Gondoljunk csak a boldog és nagy pillanatokra az életben.
Minden nagy pillanatot, az életünk során (pl. ballagás, születésnapok, évfordulók, esküvõk, keresztelõk) hatalmas lakomákkal ünneplünk, amelyek nem hagyományos ebédek, vagy vacsorák, inkább szimbólikus jelentõséggel bírnak.
Nem azért eszünk, mert éhesek vagyunk, hanem mert ünnepelünk valamit. Az evésben tehát nem csak a tápanyagot, a táplálékot látjuk, hanem szimbolikus jelentõséggel is rendelkezik.
Az éhínségek és a túlfogyasztás
Az emberiség történetében számos alkalommal találkozhatunk hatalmas éhinségekkel, pusztító járványokkal, háborúkkal, amelyek az alapvetõ szükségletek kielégítését mint a táplálkozás, alaposan megnehezítették.
A mai ember tehát ösztönösen, és tudat alatt attól tart, hogy a történelem megismétli önmagát „az étel el fog fogyni”.
A probléma azzal van, hogy több mint 50 éve az alapvetõ szükségletek az átlag embernél tökéletesen kielégülnek, és relativ kiegyensúlyozott a táplálkozásunk.
Ezzel ellentétben, még napjainkban is vannak problémák a táplálkozással, ugyanis ebben a pillanatban a világon 1 milliárd ember éhezik, ezek közt található 20.000 magyar gyermek.
A táplálkozásban és társadalmi felfogásban ellentmondásos és áttekinthetetlen információk jutnak el hozzánk. A boltban élelmiszerek több ezer fajtája megtalálható, amelyekbõl mindig többet veszünk és eszünk a kelleténél.
Attól tartunk ugyanis, hogy nem lesz elegendõ táplálék, „az étel el fog fogyni”. Genetikailag belénk van kódolva az, hogy minél többet fogyasszunk, együnk és természetesen a reklámok / a marketing is erõsen rásegít erre a nézetre.
Ellentmondásos információk, eltorzult ideálok, megtévesztõ reklámok
Az emberiség elhízik, amint módja lesz rá. Érdekes módon a történelem korábbi korszakaiban, amikor TBC járvány, (ami kóros soványsággal párosult) valamint az éhínségek, nehéz életkörülmények idejében a nõi ideált a telt, formás alak testesítette meg.
Az idõ elõrehaladtával, ez egyre inkább a soványabb kategória felé haladt, míg napjainkban a bõség korában a „tökéletes nõ” meglehetõsen már-már kórosan sovány.
A média tehát azt az üzenetet sugallja, hogy „egyél, fogyassz” ezzel párhuzamosan pedig diéták ezrei találhatóak meg az interneten, mert az ideális forma a nõk számára a minél soványabb testalkat és a férfiaknál sem jöhet szóba az elhízás.
A média második üzenete tehát „legyél sovány, diétázz”. Komoly ellentmondás fedezhetõ itt fel, amely részben megmagyarázza a hatalmas káoszt a táplálkozásban.
Az elhízás okai
Miért hízik el valaki? A genetikai kódolás és az evolúciós fejlõdés velejárója az, hogy minél nagyobb testünk legyen. Az emlõsök dominanciáját gyakran a testméretük adja meg. A nagyobb = a domináns.
A magabiztosság és biztonságérzet is a nagy test mellett érvel. Dr. Forgács Geiger Ágota pszichológus kísérlete bizonyítja ezt, melynek során különbözõ testalkatú gyerekeket arra kértek, hogy közelítsék meg annyira a pszichológust, amennyire nem érzik zavarónak.
A kísérlet során kiderült, hogy a nagyobb testalkatú gyerekek kisebb távolságra helyezkedtek el a szakembertõl, mint a vékonyabbak, ha viszont ez utóbbiakra vattamellényt adtak, õk is közelebb mentek.
A reklámok, az ideálok egyaránt az sugallják, hogy legyünk formásak, soványak így tudatosan a kövér emberek erre vágynak, azonban az evolúciós ösztön is bennünk van, amely ragaszkodik a „nagy testhez” amely megvéd, amely dominanciát és biztonságérzetet garantál.
Ezzel egyidejûleg a lelki problémák is gyakran evésben mutatkoznak meg, a szeretethiányban szenvedõk gyakran a hûtõszekrény elõtt találják magukat, evéssel kompenzálva a problémát, ugyanis az orális ingerlés örömforrás, és visszavezet a gyermek-anya kapcsolathoz is, a szeretet érzéséhez.
Az elhízás megelõzése
Az elõadó szerint optimális testsúlyunk megtartása nagyon fontos egészségünk szempontjából, és a túlfogyasztást az úgynevezett „azonnali feedback”-el lehet sikeresen korlátozni.
Erre remek példa a mûanyag malacka, a hûtõszekrényben amely fényre reagálva (azaz mikor kinyitjuk a hûtõ ajtaját) elkezd röfögni.
Az étel elhelyezése is fontos szempont lehet, lehetõleg ne tegyük közelbe, iktassuk ki a látókörbõl és tegyük nehezen hozzáférhetõvé a kalóriadús ételeket. (Pl. ne legyen az asztalon a sütemény)
A zsírégetés során vegyük figyelembe, azt hogy valóban tartósan és hatékonyan (nem drasztikus módszerekkel) érjük el a kívánt súlyt, kiegyensúlyozott helyes és egészséges táplálkozással.
Az elõadó felhívta a figyelmet: az irreverzibilis, azaz végleges fogyást eredményezõ fogyókúrás módszerek nagyon veszélyesek, ugyanis azzal, hogy hirtelen megfosztják „védõpáncéljától” a személyt, szorongást, depressziót eredményezhet, sõt, akár öngyilkossághoz is vezethet.
Mohó sapiens shopiens
A ’60-as évektõl kezdve beszélhetünk a konkrét tömeges elhízás jelenségérõl. Ehhez a következõ dolgok járultak hozzá:
- A szupermarketek megjelenése – kényelmes, rengeteg élelmiszer megtalálható (olyanok is amelykre nincs valóban szükségünk)
- A hûtõszekrény – gyakorlatilag az otthoni szupermarketnek is nevezhetnénk
- A személygépkocsi megjelenése
- A televízió – A 60-as években az U.S.A a tv elé ült, a chips-el a kezükben, az autóval a garázsban, és ha elfogyott a chips ott volt a hûtõszekrény a többi élelem könnyû megközelítése érdekében.
- Cukros üdítõk – A Coca Cola és egyéb cukros udítõk megjelenése drasztikusan hozzájárult az elhízáshoz
- Marketing – A minél többet fogyassz/egyél fõ képviselõje
Mohóság felsõfokon, avagy a mozis popcorn jelenség
Kísérletek bizonyítják, hogy a nagyobb adag ételbõl többet fogyasztunk. Az egyik ilyen kísérlet, a mozis popcornhoz fûzõdik, amely mint tudjuk kis adag esetén is igencsak nagy méretû. (Ugyanez a helyzet az üdítõkkel)
Egy csoportnak a legkisebb pattogatott kukoricás kiszerelést adták a film közben és ebben az esetben sem ette meg szinte senki az egészet, de ha a legnagyobb adag-ot adták a tesztalanyoknak, a popcorn-ból sokkal több fogyott el, mint a kis adag esetében.
(Majdnem a kis adag duplája). Ez azt bizonyítja, hogy a nagyobb adagokból sokkal többet fogyasztunk.
(Ezt a jelenséget a tömegnövelõ diéta idõszakában kihasználhatják azok akiknek nehezen megy az evés: minél nagyobb adag ételt tegyünk a tányérra, így többet ehetünk, kisebb erõfesítéssel. – a szerk.)
Jól megtervezett csapdába csalja az embereket a trend, a reklám, ráadásul mindezt úgy, hogy az alapvetõ szükségletünket és mindennapi kultúránk fontos részét, a táplálkozást fordítja ellenünk.
A diéták, a különbözõ fogyasztó készítmények remek piacot élveznek, tekintettel a társadalom kiszolgáltatott helyzetére. Pedig ahogyan azt elõadónk megfogalmazta, „a diéták nagy része sajnos szemfényvesztés minden celeb diétát reklámoz, ha elfogy a pénze”.
A kulcs az emberek informálásában, táplálkozás-tudatossá tételében rejlik, nem pedig a diéták ész nélküli alkalmazásában.
Forgács Attila elõadása így mondhatni közérdekû felhívás volt, hogy figyeljünk oda arra, hogy mi mit fogyasztunk, és, hogy minket ne fogyasszanak el.
Összesítésben az elõadás rávilágított arra, hogy a táplálkozásban, az ideálokban, a média által sugárzott információhalmazban olyan összevisszaság van, hogy azon a hétköznapi ember nem tud eligazodni.
A kényelem, a bõség, a genetika és az ösztönök mind-mind az elhízás felé „kényszerítenek” míg az ideálok ennek ellenkezõ irányába mutatnak, amelyek szintén drasztikus és extrémen rossz irányba, az anorexia irányába terelhetik a mai fiatalokat.
Meg kell találni az arany középutat, és megoldásokat kell találni a káosz enyhítésére.
