Táplálkozás régen és most

A cím talán kicsit megtévesztõ lehet, mivel a következõ cikk nem feltétlenül az Egyesült Államok étkezési szokásairól fog szólni, hanem meg fogja vizsgálni az általános táplálkozási szokásokat a XXI-ik században és a régmult idõkben, ami gyakorlatilag minden nemzetre vonatkozik.

Sokat hallunk arról, hogy õseink milyen egészségesen éltek. Például vegyük az õsembereket, akik magvakkal és zöldségekkel továbbá nyershússal táplálkoztak.

A kérdés az, hogy valóban egészséges volt ez így? Egy dolog biztos: a nyers hús fogyasztása abban az idõben is rejtett magában veszélyeket, ahogyan a jelenkorban is.

Ez tehát az elsõ bökkenõ azzal, hogy „õseink egészségesen táplálkoztak”. Jócskán elõrehaladva az idõben, betekinthetünk az Amerikai társadalomba az 1900-as évek idején, és megvizsgálhatjuk az akkori táplálkozási szokásokat.

A múltban a feldolgozott élelmiszerek abszolút nem voltak a táplálkozás középpontjában, ahogyan ma.

Napjainkban elmehetünk egy szupermarketbe és figyelmen kívül hagyhatjuk a friss húst és a zöldségeket, és ennek ellenére meg tudunk venni szinte bármit, ami egészséges, feltéve ha meg tudjuk róla állapítani hogy az- e.

Egy termék tápértéket a hátul lévõ(álatlában hátul van) kicsiny cetlirõl tudjuk megállapítani. Nem rossz tehát ha tisztában vagyunk azzal mi az aszénhidrát, a zsír (telített és telítetlen stb) vagy mekkora az elfogadható fehérjemennyiség vagy akár cukormennyiség egy bizonyos termékben.

Ezt ma sem tudja mindenki, sõt sajnos tapasztalatok alapján igencsak kevesen.

Visszatérve tehát az 1900-as évek amerikájára, az élelmiszerkereskedelem heves iramban folytatódott, cserebere Mexikóval, Chilével és a környezõ országokkal.

És ezeket a termékeket senki sem ellenõrizte, egyszerûen csak jöttek és mentek. Ebbõl aztán várható módon rengeteg betegség adódott.

Az a meglátás tehát, miszerint õseink egészségesebben étkeztek, teljes mértékben hamis feltételezés, magyarul tévhit.

Még lássunk néhány információt ami alátámasztja az igazunkat ezzel kapcsolatban: Az 1700-as években az amerikaiak 175 kiló gyümölcsöt és zöldséget ettek egy évben.

Ez a szám 1995-ig 220 kilóra növekedett. Ezenkívül a mostani nemzedék sokkal gyakrabban eszik mint korábban. Értem ezalatt azt, hogy rájöttek, hogy a napi többszöri étkezés nem csak a sportolóknak, hanem az átlagembereknek is hasznos.

1970 és 2004 között az élelmiszekere költött pénz százalékának aránya is drasztikusan növekedett. 24 százalékról egészen 47 százalékig nõtt.

Ez is azt jelzi, hogy az emberek nagyobb hangsúlyt kezdtek fektetni arra, hogy helyesen étkezzenek és többet fordítanak rá anyagi szempontból is.

Ismét visszatekintve az idõben i.e-re, az egészséggel és az élelmiszerekkel kapcsolatban megtaláljuk Hippocrates nevét, aki Kr.e 460-ban már rájött, hogy szoros összefüggés van a táplálkozás és az egészség megörzése között.

Végezetül tehát, sokmindent hallunk arról, hogy mennyi egészségtelen étel van körülöttünk, a gyorséttermek és a sok édesség, a súlyos erõvel bíró marketing ami rávezet bennünket arra, hogy ezeket együk meg, messze nem olyan rossz mint amilyen rossz elõdeinknek volt.

Keveset tudtak a dolgokról és azt ették ami volt. Ha betegek lettek, meghaltak. Nem volt kit perelni, és nem volt kinek panaszkodni.

És itt vagyunk, a XXI-ik században amikor ezért is bepereljük a mikróhullámgyártó céget mert nem tünteti fel a terméken, hogy nem helyezhetünk el benne élõ macskát(megtörtént eset).

És a mai emberek panaszkodnak, akiknek megvan a lehetõsége arra, hogy informálódjon. Kiszûrheti azt, ami számára jó és hasznos.

Mindössze annyi a dolgunk, hogy elmenjünk a bevásárlóközpontba és megnézzük egy termék tápértékét, mielõtt megvásárolnánk azt. Itt vannak a különbözõ fogyasztóvédelmi szervezetek akiknél bármikor panaszt emelhetünk bármire.

Persze itt jön az, hogy ezek a szervezetek is lefizethetõk és az egyéb hókusz – pókusz. Hiba is azt feltételezni, hogy nem. De az is ökörség, hogy mindenben csak az összesküvés elméletet látnánk.

Véleményem szerint tehát lehetõség van arra, hogy mi válogassuk meg azt, hogy hogyan és mit együnk. Mégis a McDonaldsot hibáztatjuk azért mert kövérek vagyunk. Mi ugyanis nem vagyunk hibásak, igaz?