Jó irányba haladsz?

Nem akartam ilyen hamar a testépítõk életmódjáról beszélni, még bõven lett volna mit mondani az emberek viszonyulásához az élethez. De egy sokak által ismert jelenség az, hogy a mi életmódunkat  nem igazán nézik jó szemmel, nem értik és nem fogadják el.

Nem tudják miért kell nekünk kajás dobozokat cipelni magunkkal, és miért csak egy kis darabot eszünk a kolléganõ által készített süteménybõl. Miért vannak nálunk furcsa dobozok amikbõl kis kapszulákat veszünk be?

Nem sokan tartják ezt normális viselkedésnek. Ahogyan mi sem tartjuk normális viselkedésnek a 15 éves lányok alkoholfüggõségét vagy a minden éjjel részeg komák életmódját. 

Talán egyesek rájöttek már az egyértelmû tényre: a másikat sosem fogod meggyõzni arról hogy a te életmódod jó, az övé pedig rossz. Mondhatnánk, hogy a részeges senkik akiket hétköznap éjjel kerülgetünk az autóval az utakon azért isznak, mert nincs céljuk, nem vitték semmire az életben, vagy nem tudnak kikapcsolódni alkohol nélkül.

Talán igaz is valamelyik állítás. De úgy gondolom, nincs jogunk ezeket az embereket elítélni. Mindenki a saját céljaira kell koncentráljon. Ne próbáljuk meggyõzni a másikat arról, hogy jobb lesz neki az edzõteremben, mint a bárban.

Amikor õ jön rá van egy kevés esély, hogy valóban megváltozik. Amíg te magyarázod neki, hogy miért jobb addig makacsul ragaszkodik a pulthoz. Nem csak a testépítõknek, hanem az átlagembernek is szól ez a kérdés: Jó irányba haladok?

Érdekes dolog feltenni magunkban ezt a kérdést, mert ha õszintén felelünk akkor gyakran rájövünk, hogy lehet nem jól csinálunk valamit.

„Egy jobb fizikumot szeretnék” Jó úton járok? Eljárok edzõterembe? Milyen gyakran? Utánanéztem annak, hogyan érhetem el a célom, és ehhez tartom magam? Ha jobb fizikumot szeretnék, de a felsoroltak közül többet nem tartok be, akkor bár van célom…de semmit sem teszek a cél érdekében.

„Egy új állást szeretnék”  Elkezdtem nézelõdni a lehetõségek után? Beiratkoztam egy tanfolyamra, ami hozzásegít az állás megszerzéséhez? Tettem egy apró lépést is annak érdekében, hogy a célom reális kereteken belül megvalósuljon?

A lényeg azon van, hogy az emberek nagy része vágyakozik. A kisebbik része feláldozza idejét, erejét, pénzét…és gyakran sok minden mást is azért, hogy egy kevés esélye legyen a vágy beteljesülésére.

Nagyon szívesen mondanám, hogy  a kisebbik rész mindig sikerrel jár. Nem így van. Gyakran vallunk kudarcot akkor is mikor próbálkozunk. A fontos különbség, hogy az egyszerû „vágyakozóknak” még esélyük sincs arra, hogy vágyaik célok legyenek.